Legutóbbi kooperációnk alkalmával a megbeszélés témája bár elsősorban a megóvandó részek (festmény és kerámia-felület az aulában, hangtechnikai eszközök, beépített és el nem bontható hálózati elemek, stb.) pontosításáról szólt, de egyúttal láthattuk, hogy a rengeteg előkészítő munka mellett már megkezdődtek a bontási munkák is. Bontják a gépészetet, leszerelik a radiátorokat és pl. a Földszint 1-es teremből eltűnt a kottatári helység és burkolat.

A leglátványosabb változás mégis a Járdányi teremben mutatkozik, sajnos. A beázás következtében az elvizesedett padló látványosan felpúposodott mintegy fél méteres dombocskát formálva a terem közepén.

Építészeink szerződésükben vállalt határidőre leszállították mind az engedélyezési, mind a kiviteli terveket. Itt ki kell emelnem Csernyus Lőrinc, vezető építész mögött álló tervezőirodát – Fülöp Tibor és az Alfaterv 2000 Kft, –  akik a tervek feldolgozásában és a szakági tervek (elektromosság, gépészet, akusztika, stb.) elkészítésének koordinációjában hatalmas munkát végeztek.

Eközben jelentős erőfeszítéseket kellett tennem diplomáciai terepen annak érdekében, hogy a Kormányhatározatban szereplő három intézet beruházását ne egy csomagban kívánja kezelni a továbbiakban a támogató, hanem egyenként. Ez azért volt fontos, mert a mi tervezési folyamatunk a másik kettőhöz képest fénysebességel haladt. (Nem tudok róla, hogy a mai napig bármilyen jelentős előrelépés történt volna a másik két iskolában, sajnos) Vagyis ha egyben kezelték volna ezeket, az ránk nézve további jelentős késedelmet jelentett volna. Miután sikerrel szétválasztották a három beruházást, a miénk belépett a kivitelezési közbeszerzés fázisába.

Tudni érdemes, hogy az elmúlt években az állami finanszírozással megvalósuló beruházásokat 700 Millió Forint felett már egy állami szervezet, a Beruházási Ügynökség végzi, elkerülendő a szaktudás és tapasztalat híján a támogatottak botladozását a közbeszerzés és műszaki ellenőrzés ingoványában. Az elkészült tervcsomagot a megrendelő Tankerületi Központ így átadta az Ügynökségnek, akik azokat rendkívül részletesen átnézve még hosszan kínozták pontosításokkal és hiánypótlásokkal a tervezőket.

Ezzel párhuzamosan egy háromoldalú megállapodást volt szükséges aláírni a tulajdonos Önkormányzat, a működtető Tankerület és a Beruházási Ügynökség között. Józan ésszel ez formalitásnak tűnt, de végül ez bizonyult az előkészítés egyik legnehezebben teljesíthető epizódjának. Így a világhálón kevesebb részletet osztanék meg, beszéltem ezekről értekezleteken eleget, a lényeg: több, mint másfél évig tartott ezt a szerződést aláírni. A legnagyobb nehézséget látszólag az okozta, hogy a sokat emlegetett dombormű sorsa mi legyen. A tulajdonos Önkormányzat tudni kívánta a dombormű jövőbeli sorsát és pl. a Memento Park befogadó nyilatkozata nem volt elég megnyugtató számukra, mivel csak tárolni tudták volna, felállítani nem. Végül azzal a kompromisszummal hárult el az akadály, hogy a kivitelező a szobrot leemelését követően az építkezés idejére tárolni fogja, így az Önkormányzatnak további egy éve lesz sorsáról dönteni.

A közbeszerzés ún. feltételes közbeszerzésként eredményesen zárult. A feltételes közbeszerzés lényege az, hogy a nyertes ajánlattevő árajánlata alapján kormány-előterjesztés készül és amint az ajánlatnak megfelelő összegű támogatásról kormánydöntés születik, szerződést kötnek az ajánlattevővel.

Míg a háromoldalú megállapodáshoz másfél év kellett, a Kormánydöntés napokon belül megszületett. Indulhatott volna már akár az ősszel a munka, de még nem volt hová mennünk…

Már kora tavasszal a Tankerületi Központtal elkezdtünk ideiglenes megoldást keresni. Nem fogok minden felmerült változatról részletesen beszámolni, de valóban nagyon sok változatot megvizsgáltunk. Sokáig tartotta magát egy olyan változat, amelyben egy egykori óvoda és két közeli általános iskola bevonásával – három helyszínen – folyt volna a konzi munkája, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ilyen megoldás súlyos sebeket ejtene oktatásunkon.

Felmerültek ennél ígéretesebb változatok is, tárgyaltunk a Fővárossal és más kerületekkel, de fogalmazzunk finoman: a közeli választás és a nagypolitika nem könnyítette meg a helyzetünket.

Bár nagyon szerettem volna távol maradni a politikai felhangoktól, de ezt végül mégsem kerülhettük el teljesen, amikor az Egressy úti egykori iskolaépület megüresedéséről értesültünk.

Az épület körül kialakult helyi csörte hangneméről pl. az alábbi két cikk sokat elárul:

https://mandiner.hu/cikk/20211110_lmbtq_genderlobbi_baloldal_zuglo

https://mandiner.hu/cikk/20211123_gender_zuglo

Politikai felhangok nélkül tehát nem úsztuk meg, de végül csak megszületett a pozitív döntés: Beköltözhettünk az Egressy-be. Bár a Tankerület hatalmas anyagi áldozatot vállalt a bérleti díj elfogadásával, helyzetünk megoldódott. Április elsejére elhagytuk a Columbus utcát, átadtuk a Beruházási Ügynökségnek és gyakorlatban is megkezdődhet a munka. Nagy menet volt!

Az elmúlt hétvégén a szakgimnáziumi fuvola-versennyel véget értek számunkra a országos középiskolai művészeti tanulmányi versenyek.

Különösen eredményes évet zártunk, ezért érdemes egy gyors összegzést készítenünk:

Trombita, kürt, harsona, tuba, ütő, gitár, klarinét és fuvolaversenyeken összesen tizenegy első, két második és négy harmadik helyezést értünk el úgy, hogy valamennyi versenyen volt első helyezettünk!

Nagyon büszkék vagyunk tanulóinkra, és gratulálunk felkészítő tanáraiknak!

Aki egy kevéssé is követte az elmúlt hetek eseményeit, az pontosan tudja, hogy Nyugat-Berlin 1948 ellátása a blokád alatt semmi volt ahhoz a logisztikai bravúrhoz képest, amit mi vittünk végbe március 21-től! Attól a hétfőtől ugyanis egy hétre igazgatói szünetet rendeltem el és 28-án, hétfőn órarend szerint folytattuk a tanítást az Egressy úton. Ehhez kellett egy kivételesen jó szállító csapat, egy lelkiismeretes hangszerszállító  vállalkozó, sok lelkes kolléga, szülő és rengeteg fáradhatatlan tanulónk. Az összefogás, az összehangolt, fegyelmezett munka, a lelkesedés ismét csodára volt képes.

A kitűzött célt teljesítettük: A munkaterületet átadtuk a beruházónak a vállalt határidőre, így a kivitelezési szerződés hatályba lépett.

Épületünk a pakolás során több meglepetést is tartogatott számunkra. Például, a Kisterem szellőző-csatornájában találtunk pár faládát, amelyet hatvan év pora takarhatott, de az aula kerámia-falának egyedi, kézműves csempéinek tartalékát ismertük fel benne:

Így eldőlt a kerámiafal sorsa: marad. A sérült csempéket kicseréljük.

Nekem megható volt azzal szembesülni, hogy a tető összeszorított foggal kitartott, amíg bent voltunk a házban, de amint elköltöztünk és megjött az első eső, feladta az egyenlőtlen küzdelmet az idővel szemben és eláztatta a hangkultúra szertárat és a Járdányi termet.

Aztán csütörtökön eljött a nagy nap: az első beruházási kooperáció a Columbus utcában. Jelen volt minden érintett: tulajdonos, üzemeltető, beruházó, kivitelező, stb. Átadtam az épület kulcsait, a portára beült egy vagyonőr, hivatalosan megnyílt az „építési napló” és az iskola területe hivatalosan is munkaterületté vált. „Illetéktelennek belépni tilos!”

Mostantól minden csütörtökön lesz ilyen kooperáció, amelyről itt fogok tudósítani. Mivel a következő alkalom Nagycsütörtök ezért azon a héten nem találkozunk, de két hét múlva igen. Ez az egy hét éppen jó lesz arra, hogy az előkészületek utolsó fejezetével jelentkezzek!