A 2014-es, új összetételű zuglói vezetés elődjei ígéretéből annyit tudott teljesíteni, hogy az engedélyezési terveket megrendeli. Sajnos azonban kiírtak egy meghívásos pályázatot úgy, hogy arról mi nem értesültünk és a vázlatterveket készítő építészünket sem hívták meg. Mivel a nyertes iroda semmilyen referenciával nem rendelkezett, így – talán érthető – fenntartásokkal fogadtuk az eredményt. Aggályainkat Polgármester úrnak jelezve azokkal ő is egyet értett és az eredményt megsemmisítette. Új kiírásra viszont már nem került sor.

2017-ben kormányzati döntés született az iskolai énektanítás és kórusélet erősítéséről, amelyet a közbeszédben a „mindennapos éneklés” programjaként emlegettek. Ennek támogatására három úgynevezett referencia-intézmény fejlesztéséről született határozat. Ebbe a körbe sikerült bekerülnie iskolánknak is, így megkezdődtek az előkészületek arra vonatkozóan, hogy ezeknek az iskoláknak milyen infrastrukturális fejlesztésre lenne szükségük ahhoz, hogy a fenti feladatot sikeres elláthassák. 

2018-ban a parlamenti választásokat követően az Emmi vezetése jelentős mértékben átalakult, a megindított programnak nem lett új gazdája, félő volt, hogy ismét a startvonalra kerül ügyünk. Szerencsére azonban mégis sikerült „kihalászni a süllyesztőből” a jobb sorsra érdemes programot és így 2018 decemberében kormányhatározat született a fenti három intézmény bővítésének, illetve építkezésének szándékáról, sőt a tervezési munkák megkezdéséhez már forrás is rendelkezésre állt.

Ezen a ponton újabb nem várt akadályokba ütköztünk: Szembesültünk azzal a ténnyel, hogy hatvanas években (az első bejegyzésemben részletezett) telek-megoldást egészen odáig nem törvényesítették, így papíron iskolánk továbbra is két telken, valamint egy úttest közepén állt a telekkönyvi bejegyzések szerint, így a tervezés hivatalos megindítása előtt ennek rendezése is szükséges volt. Ezen kívül ekkor értesültünk arról is, hogy a homlokzatunkon látható dombormű miatt nem sokkal korábban az Önkormányzat helyi városképi védelem alá helyezte az iskolánk teljes utcai homlokzatát, változtatási tilalommal.

Szerencsére Zugló Polgármestere egyetértett azzal, hogy ennek a helyi védelemnek a fenntartása nem indokolt, így kérésemre kezdeményezte védelem megszüntetésének napirendre vételét. Ehhez szekértői támogatásra is szükség volt. Látva, hogy ez a szakvélemény belátható időn belül nem fog elkészülni, ezért hogy e miatt további késedelmet ne szenvedjünk, magam kerestem szakértőt és kértem fel ennek megírására. A szakvélemény elkészült áprilisra, így a következő – júniusi – képviselőtestületi ülésen megszületett a döntés a védelem megszüntetéséről. A szakvélemény kétségkívül megállapította, hogy a védelem fenntartása nem indokolt, de jelentős művészeti és kortörténeti értékére tekintettel a szobor megőrzését és más helyszínen való felállítását javasolta – ami későbbiekben még jelentős nehézségeket okozott, de a tervezés elől elhárult minden akadály.

A tervezési munkák jelentős volumene miatt viszont tervezési közbeszerzést kellett kiírjon a Tankerületi Központ, ami azt az izgalmat mindenképpen hordozta, hogy vajon az általam az első vázlatokra felkért építész meg fogja-e nyerni a közbeszerzést. Végül többek között jelentős iskolaépítési referenciáinak köszönhetően Csernyus Lőrinc nyerte el a megbízást és 2019 januárjában szerződés köttetett a teljes tervdokumentáció (engedélyezési és kiviteli tervek) elkészítésére. A részletes tervek kidolgozása előtt sokszor átbeszéltük a szükséges fejlesztési programot és meglátogattunk több hasonló fejlesztésen átesett intézményt, többek között a Zeneakadémia Wesselényi utcai épületét is. Ez utóbbi többszintes, de légterében egybenyíló közösségi tere ihlette meg építészünket a belső udvarunk beépítésére, amely tervvel jelentősen átlépte a szerződésben vállalt feladatainak mértékét.

 Az engedélyezési tervek hamar elkészültek, de azok elbírálása jelentősen elhúzódott. Kifejezetten a városkép-védelmi szempontok miatt többször újra át kellett dolgozni a homlokzati terveket, mert – mint a zsűriben elhangzott: – az építész elképzelései „tiszteletlenül bántak az eredeti épülettel”.

Az első, még csak „belső használatra készült” engedélyezési változat:

Az engedélyezésre benyújtott kiforrott változat, amely homlokzati díszeivel egyszerre a zongorák  és a trombiták vonalait kívánta követni, de „tiszteletlensége” miatt nem maradhatott meg:

…és végül az engedélyezett, végleges látvány, amely most ebben a formában valósul meg (kivéve a látványterven még látható, de azóta sajnos jobblétre szenderült autómat…)

Csernyus Lőrinc 1961-ben született Budapesten. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg édesapámmal és építészetével egy többé-kevésbé illegálisan szervezett kollégiumi előadáson és fórumon. Saját megfogalmazása szerint ekkor vált számára véglegessé, hogy valóban építész szeretne lenni. Ezt követően részt vett Makovecz „Viesgrádi táborain” majd csatlakozott mestere irodájához, a Makonához. A későbbiekben megalapította saját építész-irodáját, de a mai napig hű maradt az organikus építészet szellemiségéhez és haláláig kitartó munkatársa maradt mesterének. 2011 óta a Makovecz Imre Alapítvány Kuratóriumának tagja. Munkásságát 2014-ben Ybl díjjal, 2022-ben Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. Számos városban és településen tevékenykedett főépítészeként, többek között Makón és Csengerben.

Iskolánk építésekor nyilván az általa képviselt építészeti szellemiség is jelentős szempont volt, de az is nagyon fontos volt, hogy számos oktatási intézmény tervezésével jelentős tapasztalata volt ezen a téren is:

Óbudai Waldorf Iskola

a Makói Általános Iskola

a Csengeri – azóta Makovecz Imre nevét viselő – Általános Iskola

Számtalan családi házat is tervezett de jelentős középületi munkái között tartjuk számon pl. a Herendi Porcelán Manufaktúra bejárati épületét,

a Bonyhádi Városházát,

de manapság leginkább a Dubaji 2021-es Világkiállítás nagy sikerű magyar pavilonja kapcsán került a közérdeklődés fókuszába:

Amikor 1994-ben beköltöztünk a Columbus utcai épületbe, a szakgimnázium hallgatóinak létszáma mintegy 110-120 fő körül mozgott. Kb. tíz évvel későbbre elérte a 200-at és folyamatosan emelkedett. Nyilvánvaló volt, hogy épületünk zsúfoltsága nem fog csökkenni. Záborszky Kálmán címzetes igazgató és közöttem rendszeresen felmerült az iskola jövője, fejlődése és fejlesztése témaként. 2012-re több lendületes, néha futurisztikus ötletet követően kialakult egy elképzelés arról, milyen bővítési program lenne reálisan megvalósítható. A koncepció-tervek elkészítésére felkértük Csernyus Lőrinc építészt, aki pár nap alatt megrajzolta a jövőbéli iskolánk kontúrjait:

Terveinkhez sikerült megnyernünk 2013 elején a Miniszterelnökség támogatását, de Zugló akkori vezetése is határozott ígéretet tett arra, hogy saját beruházásban meg fogja valósítani az iskola bővítését. Akkori hírek szerint erre Zuglónak meg lettek volna a tartalékai és 2014-ben egy másik iskola bővítését követően 2015 folyamán a mi iskolánkra került volna a sor. 2014-ben az önkormányzati választásokon Zugló lakossága másik polgármesternek és más összetételű képviselő-testületnek szavazott bizalmat. A változást követően Zugló anyagi lehetőségeivel kapcsolatban éppen ellentétes híreket kaptunk, így nemcsak a mi iskolánk, de társ-intézményünk beruházására sem került sor önkormányzati forrásból. A terveink úgy tűnt, ekkor vakvágányra kerültek.

A rendszerváltás időszakában a pártállam folyamatos gyengülése mellett megalakulhattak egyéb politikai szervezetek és pártok is. A Columbus utcai épületben más pártok is iroda-helységeket kaptak a nyolcvanas évek végétől. Ezzel párhuzamosan a rendkívül sikeres Záborszky József igazgató irányította XIV. kerületi Állami Zeneiskola vezetésében megszületett a döntés arról, hogy középszintű, „konzervatóriumi” képzés indítására lenne igény. Az iskola alapítására 1989-ben kaptunk engedélyt.

Az 1990-ben megalakult, szabadon választott parlamentben Tóth Sándor képviselő mondott nagyhatású beszédet annak érdekében, hogy az állampárt zuglói székháza a zeneoktatásnak otthont adva kezdhessen új periódust életében. Az épületet iskolánk megkapta, de még hosszabb folyamat volt, amíg a „pártházban” működő politikai szervezetek mindegyike új helyet talált magának. Ebben nagy segítségünkre volt a legendás Pongrácz Péter is.

Ekkor megkezdődött az épület részleges felújítása, ami akkor nem állt többől, mint némi festés, karbantartás, illetve néhány kisebb átalakítás az oktatás céljainak figyelembevételével. Ezzel egy időben megkezdődött az iskola új szárnyának és koncerttermének tervezése is. A bővítés terveit Károlyi István építész készítette. Az új szárnyban helyet kapott az iskola „többcélú” terme, amely tornaterem és hangversenyterem funkciókat töltötte be. Ezen kívül zenetermek, öltözők, könyvtár, szertár, illetve gondnoki lakás kaptak helyet. A terv készítésekor külön gondunk volt a szárnyait bontogató különleges tanszakunk, a hangkultúra szak majdani technikai igényére is, így a koncertterem tervezésekor kiemelt figyelmet kapott az ahhoz csatlakozó oktató-stúdió kialakítása. A tervek 1993 folyamán elkészültek és a kivitelezési versenyfelhívást is közzétette a kerületi Önkormányzat.

1994 januárjában költöztünk végre a Columbus utcába. Az épület újraavatásán részt vett Dr. Boross Péter, Magyarország akkori miniszterelnöke is, aki beszédében kiemelte annak jelentőségét, hogy milyen szimbolikus súlya van annak, hogy a kommunista múlt egyik helyszínén az ifjúság művészeti nevelése folyhat a jövőben.

A bővítés munkái a beköltözést követően hamarosan megkezdődtek és 1995-ben átadásra került új épületszárnyunk. A régi szárny részleges felújítása és az új szárny építési beruházása összesen mintegy 200 Millió Forintba került.

Az iskola koncertterme 2000-ben átadott orgonájával nyerte el mai véglegesnek tekinthető formáját.

Eközben a földszinti aulában a már megsemmisült sgraffito helyén Szkok Iván festőművész az iskola és zenei együttesei iránti rajongása jeléül, tiszteletdíj nélkül elkészítette aulánkat ma is díszítő freskóját „Legyen a zene mindenkié” címmel. A freskón a magyar zene történelmi személyiségein (Liszt, Bartók, Kodály, Erkel, stb.) kívül az iskola életében meghatározó szerepet játszó személyek (Záborszky József, Ferencsik János, stb.) is megjelennek.

A festmény első vázlata:

…és elkészült változata az iskola aulájában:

Egy év kényszer-szünet után idén ismét fellépett iskolánk fúvószenekara a Müpában! Nehéz két évet követően hatalmas élmény volt a zenekarnak – és reméljük a közönségnek is – végre újból teltház előtt fellépni. Szólistánk Gyivicsán György, a Zeneakadémia harsonatanára volt.