1970. március 8-án születtem Budapesten. 13 évesen kezdtem klarinétozni. Három zeneiskolában töltött év után felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Kitűnő zenei érettségit követően a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán diplomáztam 1998-ban.

1992 óta tanítok a budapesti Szent István Király Zeneiskolában.

15 évig játszottam aktívan a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekarában.

A 90-es évek közepén kezdtem szaxofonozni.

Megalapítottam saját női szaxofon kvartettemet Classy Four néven. Bejártuk Európa szinte minden országát, rengeteg fesztiválon, rendezvényen felléptünk.
2001-ben jelent meg albumunk Body & Soul címmel, ahol olyan népszerű magyar jazz zenészekkel muzsikálhattunk együtt, mint Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre, Babos Gyula, Ráduly Mihály, Tomsits Rudolf, Oláh Kálmán, Balázs Elemér és Egri János.

Tagja vagyok számos fúvószenekarnak, köztük a Budapesti Koncertfúvósoknak is.

2013-ban szereztem mestertanári diplomát szaxofonból a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán.

A körmendi zeneiskolában kezdtem gordonkázni 1969-ben Hajnáné Végvári Ágotánál.

A tanárnővel és a hangszerrel való első találkozásom óta gordonkatanárnak készültem. Pejtsik Árpád tanár úrtól kerültem a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába, Lengyel Endre tanár úr osztályába.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében diplomáztam szintén Lengyel Endre növendékeként 1981-ben.

Főiskolás óraadó tanárként kerültem a XIV. kerületi zeneiskolába, játszottam az I. István Gimnázium zenekarában Záborszky József irányítása alatt.
Férjemet itt ismertem meg, akivel két fiút és hat lányt neveltünk fel.
24 évet töltöttem GYES-en, közben végig hospitáltam Pejtsik Árpád tanár úrnál saját, csellózó 3 gyermekemmel.

2004 óta tanítok újra.
Részt vettem továbbképzéseken, versenyeken, minősítéseken.

Tanári hitvallásom: az élni segítő zene legyen kísérő élménye tanítványaimnak. A legnagyobb sikernek azt tartom, ha felnövő növendékeim saját hangszerükkel a gordonkázást beépítik további életükbe. Hátra lévő néhány tanári évem mottója a bethesdás alapító nővérek jelmondata: „Jutalmam, hogy tehetem.”

Az akkor még XIV. kerületi zeneiskolával 1968. évében kerültem szorosabb kapcsolatba, amikor megkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat az I. István Gimnáziumban (szent nélkül). Ettől a pillanattól fogva kezdtem el a gimnázium szimfonikus zenekarában ütőhangszereken játszani. Ez a kapcsolat azóta is tart, annyi a különbség, hogy azóta a gimnázium neve Szent István Király lett, úgy, mint ahogy a szimfonikus zenekar is.

Első diplomámat 1975-ben, a másodikat 1979. évében vehettem át.

1975-től tanítottam éneket a harmadik kerületi Ilku Pál Általános Iskolában. Nagyon jól éreztem magam, alapítottam egy zenekart Aquilla néven – nagyrészt latin népzenét játszottunk – aminek nagy sikere volt, nagyon sok helyre hívtak minket szerepelni, nagy élmény volt a gyerekeknek és nekem is.

1977-től a Ferences Gimnáziumban tanítottam szintén éneket Szentendrén.

A XIV. kerületi Állami Zeneiskolában 1978. évtől tanítok ütőhangszereket a mai napig.
Az Ütőzenekart 1995-ben alapítottam, amikor az iskolának sikerült beszerezni a megfelelő hangszereket (marimba, xilorimba, dobszerelés, percussion, stb). Bemutatkozásunk 1996-ban a tihanyi zenei táborban volt, ahol minden nap térzenét adtunk. Nem várt sikere volt a dolognak, voltak olyan nyaralók, akik csak miattunk látogattak át Tihanyba nyaralás közben.

A négy nívódíjon kívül, amivel zeneszerői munkámat ismerték el, különböző fórumokon, Zuglóban a következő elismerésekkel jutalmaztak:
• Zuglói Gyermekekért 1995.
• Arany Antenna Nemzetközi Gyermekfilmfesztivál I. díja, amit a zenekarról készült önálló film nyert el. 1998.
• Magyar Televízió Nívódíj, a zenekarról készült filmért.
• Év Embere Zuglóban 2004.
• Polgármesteri elismerés a 2008-as Öttusa Világbajnokságon való nagysikerű fellépésért.
• Zuglóért 2011.

A zenekarnak ez idő alatt – 23 év – kb. 60 televíziós felvétele volt. Az egyik legemlékezetesebb az Aranyág c. jótékonysági műsorokban való részvétel volt. Négyszer hívtak meg minket Olaszországba, játszottunk a Pesti Vígadóban, az Állatkertben , a Hősök terén, a Budapest Kongresszusi Központban és a Művészetek Palotájában . Sok jótékonysági koncertet is adtunk. Úgy érzem, a gyerekek szeretik az ütő hangszereket, a szédületes sodrású latin zenéket és engem is. Addig folytatom a tanítást, amíg adni tudok valamit a tanulóknak és érzem az ő szeretetüket.

1971. június 16-án születtem Nagyatádon.
Édesapám ipari szakmunkásképzőben tanított, édesanyám földhivatalban dolgozott… Ma már mindketten nyugdíjasok. Van egy 2 évvel fiatalabb öcsém, aki már 14 éve apuka és ő is zenészként (fagottművész-tanár) tevékenykedik.

Apám amatőr trombita- és hegedű tudása inspirált arra, hogy 6 évesen elkezdjem zeneiskolai hegedűtanulmányaimat. Hegedű volt az első választott hangszerem, mert 6 évesen a fizikai állapotom és elég súlyos asztmám nem tette lehetővé, hogy trombitával kezdjek. 10 évesen elkezdtem a trombitát is, így két hangszert tanultam párhuzamosan, két éven keresztül. Megyei szintű sikerek sem késztettek arra, hogy 6 év után a hegedűt válasszam, így 12 évesen a trombitára tudtam koncentrálni. Barcson végeztem alapfokú tanulmányaimat, Gyurókovics Tibornál.

Zeneiskola után, a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában folytattam zenei tanulmányaimat, természetesen trombita szakon. Neumayer Károly, majd második osztálytól negyedikig, Tamás János voltak a tanáraim. Nagyon szerettem Pécset…

1989-ben sikeresen felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatára (Zeneakadémia) ahol, mint Trombitaművész-tanár szereztem diplomát, Szűcs Zoltán tanítványaként.

Az egyetemi évek alatt és persze utána is, Budapest majdnem mindegyik nagy zenekarában játszottam/kisegítettem. Ezek közül a két legjelentősebb, a Budapesti Fesztiválzenekar és a Magyar Állami Operaház Zenekara. Előbbiben 2,5 évig játszottam állandó kisegítőként, majd a Magyar Állami Operaházban kétszer voltam szerződéses 1. trombitás.
Tagja voltam a Hungarian Brass rézfúvós szeptettnek, amit egy jól sikerült zenekari próbajátéknak köszönhetek. Ez az együttes, az ország vezető rézfúvósaiból alakult… talán szakmailag erre vagyok a legbüszkébb…
2001-től a Budafoki Dohnányi Zenekar szólamvezető 1. trombitása lettem. Ebben a zenekarban 1989-ben játszottam először és persze rendszeresen kisegítettem, míg 2001-ben állást kaptam. Ez a zenekar ma, Magyarország legdinamikusabban fejlődő, több profillal rendelkező együttese.

A trombitálás mellett 1994 óta tanítok. A két jelentősebb iskola a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola és a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium. Utóbbinak ma is trombitatanára vagyok.

A II. kerületi Járdányi Pál Zeneiskolában kezdett csellózni Metzger Magda növendékeként. 1996 és 2000 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanulója, cselló tanára Lengyel Endre volt.

2004-ben gordonkatanár és kamaraművész diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében, Pólus László tanítványaként. 2005-ben ösztöndíjjal Olaszországban tanult. 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán középiskolai gordonkatanárként és gordonkaművészként végzett Sin Katalinnál.

Csellótanárként kezdetben a budapesti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában, majd a 15. kerületi Hubay Jenő Zeneiskolában tanított 2004 és 2018 között.

2018 szeptemberétől a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti iskola tanára.

Nagyon szeret tanítani, és ugyanilyen fontos számára az aktív zenélés is. Sok év kamaramuzsikálás, számos külföldi mesterkurzuson való részvétel és zenekari gyakorlat után 2016-tól a Zuglói Filharmónia tagjaként muzsikál.

1975. július 10-én született Budapesten. Gyermekkorában énekelt a Magyar Rádió és a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusaiban. 1994-ben érettségizett a Szent István Gimnáziumban.

1989 és 2004 között tagja volt hegedűsként a Szent István Király Szimfonikus Zenekarnak. 1993 és 2001 között vezette a Szent István Király Zeneiskola Ifjúsági Vonószenekarát, majd napjainkig az intézmény Szimfonikus Zenekarát. 1998-ban karvezetésből, 2002-ben karmesterségből szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneakadémián, tanárai Maklári József és Hartyányi Judit, valamint Lukács Ervin és Gál Tamás voltak. Részt vett Jurij Szimonov és Rudolf Barshai mesterkurzusain.

Jelenleg karvezetést tanít a Zeneakadémián, illetve karvezetést és kamarazenét a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban.

A Magyar Televízió által 2002-ben megrendezett X. Nemzetközi Ferencsik János Karmesterversenyen második helyezést és a közönség különdíját nyerte el. Azóta különböző rendszerességgel dolgozik a a Szombathelyi-, a Győri-, a Szegedi, a Nagyszebeni, a Nagyváradi, a Szatmárnémeti, a Kolozsvári, a Miskolci, a Debreceni, az Egri-, a Gödöllői-, a Danubia és a Kassai Szimfonikus Zenekarral. Továbbá a Zlíni Bohuslav Martinu Filharmonikusokkal, a Magyar Rádió és a MÁV Szimfonikus Zenekarával, a Duna Szimfonikus Zenekarral, a Solti Kamarazenekarral, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Magyar Virtuózok Kamarazenekarral, a Székelyföldi Filharmonikusokkal, a Csíki Kamarazenekarral, valamint a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekarral.

2004-ben a Magyar Állami Operaház Jurij Szimonov kérésére zenei asszisztensként alkalmazta Wagner: Lohengrin című operájában. Minden év nyarán zenei tábort vezet Tihanyban.
2008 tavaszától minden évben egy operaprodukciót vezényel a Zuglói Szent István Zeneházban (Don Giovanni, A sevillai borbély, Don Pasquale, Szerelmi bájital, Szöktetés a szerájból, Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló. Donizetti: A csengő, Viva la mamma!, Ránki: Pomádé király új ruhája, Telemann: Pimpinone, Farkas Ferenc: A bűvös szekrény), valamint többször a Müpában (Bizet: Carmen, Puccini: Pillangókisasszony).
2012 decemberében a megbetegedett Kocsis Zoltán helyett vezényelte a budapesti Művészetek Palotájában Beethoven IX. szimfóniáját. Karvezetés-kurzust tartott már erasmusos diákoknak Svédországban Uppsalában, Csíkszeredán, illetve vendégtanár volt Meskó Ilona karmesterkurzusán.

2010. január 1-től művészeti vezetője és vezető karmestere a Gödöllői Szimfonikus Zenekarnak. Folyamatos a kapcsolata a Szent István Király Zenei Műhellyel, a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar másodkarnagya.

2012 októberétől a KÓTA Zenekari Bizottságának elnöke.

2014 októberében doktorrá avatták, 2020 szeptemberétől docensi státuszban dolgozik tovább a Zeneakadémián. Szabó Sipos Mátéval együtt megalapította a Magyar Regionális Zenekarok Szövetségét, mely a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének tagjaként összefogja a hasonló jellegű, regionális feladatokat ellátó vidéki zenekarokat.

2017-ben megkapta az Év embere-díjat Zugló Önkormányzatától, 2018-ban pedig Gödöllő Kultúrájáért-díjban részesült. 2018 májusában a lipcsei Gewandhausban koncertezett, 2019 nyarán pedig a Oneworld Music Festival keretében Washingtonban.

Egy csodálatos, Tisza melletti kisvárosban születtem, Tiszafüreden. A sorsom elég hamar eldőlt, mivel egyesélyes volt számomra, hogy énekes szeretnék lenni.

1990-ben elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán a magánének szakot, kitűnő eredménnyel. Mestereim nemcsak az éneklésre, hanem elhivatottságra is neveltek. 1985-2005-ig a Debreceni Kodály Kórus énekese voltam.

Koncerteztem Európa legnívósabb koncerttermeitől a legkisebb falu református templomáig. Külföldön is számos helyen felléptem, Japántól Izráelen át Mexikóig, közel 1200 koncerten. Csodálatos helyszíneken, a nemzetközi zenei élet híres alakjaival, karmestereivel, előadóival szerepelhettem egy színpadon.

1999-ben az Év énekese, 2005-ben Debrecen Város Nívódíja, 2010-ben Brenton Langbein díjakat kaptam.

2005 óta vagyok a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola magánének szakos tanára.

2005-2015-ig színészeket is oktattam a dalolás művészetére a Gór Nagy Mária Színitanodában, ahol munkaköri feladat volt a színészmesterség elsajátítása. Ezen tapasztalataimat sikeresen beépítettem oktatói programomba. Nagy örömmel tanítok minden kedves énekelni vágyó szivárványlelkű diákot.

1977-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán.

A főiskola elvégzése után előbb helyettesként dolgozott, majd a Debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában kinevezettként kapott állást.

Ezzel egy időben – de már konzisként, majd főiskolásként is – a professzionális Debreceni Kodály Kórusban énekelt közel harminc évig, az utóbbi időben Erdei Péter karnagy úr megbízásából a szoprán szólam vezetőjeként.

A zeneiskolában főiskolai gyakorlatvezetőként oktatta a tanárjelölteket tanítási gyakorlatra.

2001-ben Budapestre költözött, sikeres próbatanítás után a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában helyezkedett el.
Igazgatóhelyettesként lényegesen lecsökkent óraszámban tanítja a gyerekeket, de ez nem akadályozta meg abban, hogy pályája során aki zenei pályára készült, sikeresen felkészíthesse. Ennek eredményeként több tanítványa ma már kollégája.

2010-ben Artisjus-díjat kapott sikeres zenei pályája elismeréséül.