A Magyar Szocialista Munkáspárt céljainak megfelelően épült iskolánk főépülete a 60-as évek elején. Jellemző, hogy a telket úgy alakították ki, hogy az egykori Torontál utcát kettévágva az utca két oldalán található telket egyesítve hoztak létre az állampárt céljainak és igényeinek megfelelő méretű területet. Az épület pincéjében fogda is kialakításra került, valamint egy menekülő-folyosó abból a célból, ha az 1956-os, Köztársaság téri eseményekhez hasonló veszélyhelyzet fenyegetné az elvtársakat, legyen alkalmuk észrevétlen távozni…

A házat Márton István tervezte. Az épület teljes beruházási költsége 6.733.600 Forint volt. (Ma ez egy közepes fagott ára…)

A korabeli sajtó így számolt be az épület elkészültéről:

„Az építmény alapkonfigurációját a telek magassága és geodéziai adottsága adta meg. A program szerint megadott helyiségek, a telek szűkös adottsága egy zártabb beépítést eredményezett.

A három tömeg, nevezetesen az irodai-előadóterem és garázs tömege egy díszudvart határol körül, ami a nagy előadóterem 350 főjének szabadban való tartózkodását is lehetővé teszi s egy belső térkialakítást eredményez. A díszudvar arányos helyén szobor áll, ami térbeni hangsúlyt ad.

A megépült létesítmény a Pártház funkcióját úgy elégíti ki, hogy a más rendeltetésű helyiségek nem zavarják ennek forgalmát. A nagy előadóterem használata két irányból történik. Egyrészt a Pártház Columbus utcai főbejárata, másrészt a Torontál utcai díszudvar bejárata felől. A KISZ és társadalmi szervek munkahelyiségeinek megközelítése az épület mellékbejáratán keresztül történik.

A beépítésnek megfelelően a garázs és a gondnoki lakás nem zavarja a pártház funkcióját és teljesen független ettől.

A Pártház Columbus-utcai főhomlokzata funkciójának megfelelően irodaház jellegű, mezőtúri téglaburkolattal, fehér nemes vakolattal készült. A bejárat kialakítása az alaprajznak megfelelően a homlokzat kihangsúlyozott motívumaként jelentkezik. Az udvari homlokzatot az arányosan kialakított díszudvar és nagyterem tömege határozta meg, hasonló anyagú, mint az utcai főhomlokzat.

Az előcsarnok, előterek és a nagyterem kialakítása, belső építész tervek alapján készültek.

Az építmény téglafalas szerkezetű, kivéve az előcsarnok pillérvázat és a nagyterem keretvázait.”

A Magyar Szocialista Munkáspárt céljainak megfelelően épült iskolánk főépülete a 60-as évek elején. Jellemző, hogy a telket úgy alakították ki, hogy az egykori Torontál utcát kettévágva az utca két oldalán található telket egyesítve hoztak létre…

A hatvanas évek építőipari állami beruházásai keretében nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a kortárs művészetek szemléletformáló hatásával is megerősítsék a képviselt világnézetet. Ez egy pártház esetében különösen fontos volt.

A frissen átadott épületben számos a korhoz és az ideológiához egyaránt méltó alkotás is helyet kapott. Elsőként ejtsünk szót arról a remekről, amely már nem található meg az épületben. Beköltözésünket megelőzően eltávolításra került. A bejárati aula falán Óvári László festőművész sgraffito-ja volt látható „19-es vörös katonák” címmel.

(Sgraffito (graffito): díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe.)

Az eredeti épület a ma ismert Columbus utcai szárnyból és a ma „Kisterem” néven ismert Tanácsteremből állt. A Nagyterem helyén egy kisebb épület (munkásőr-bázis) zárta le a ma is meglévő belső udvart, amelyet „díszudvarnak” nevezett az az akkori építési program. A Díszudvarban pihenhették ki felelősségteljes munkájukat az elvtársak és itt találkozhattak az „Olvasó munkás” szobrával is, hogy mindig emlékezzenek arra, honnan érkezett a munkáshatalom és hová tart! A szobrot R. Kiss Lenke készítette. Bár kora sajtója és művészet-kritikusai nem kényeztették el szobráért az alkotót, talán mégis sokatmondó, hogy ez az egy mű maradt meg az épület környezetében. Ma az iskola előtt az utcai oldalon a fák árnyékában látható és lesz is látható a továbbiakban is!

A pártház aulájában látható még egy teljesen ideológiamentes kerámia-burkolat, amelynek tervezője, alkotója ismeretlen. A hamarosan megkezdődő felújítás során még nem eldöntött a további sorsa.

Kétségkívül legvitatottabb alkotás az épület homlokzatán található vörös-márvány dombormű. Alkotója Makrisz Agamemnon, a szocialista kultúrpolitika egyik kedvenc alkotója. A mai művészettörténeti szakvélemények is egybehangzóan nagyra tartják munkásságát függetlenül annak ideológiai tartalmától. Jól ismert a – teljesen ideológia-mentes – szökőkútja (sellő) a Széll Kálmán téren. 

Ez az alkotás viszont minden kétséget kizáróan rávilágít arra, mitől válhatott Makrisz a kor olyannyira kedvelt alkotójává.

Hamarosan nagy felbontású képeket mutatunk be erről az alkotásról, de addig néhány szóban a látható alakokról: Nőalak békegalambbal, munkás sarlóval, kalapáccsal és kaszával, illetve pöröllyel, munkásőr dobtáras gépfegyverrel és ötágú csillagos sapkával, munkás „Marx” feliratú könyvnek látszó tárggyal.

A domborművet így méltatta a kor nagy befolyású művészettörténésze, Aradi Nóra:

„…a plasztikai tömegek logikájával éri el ritmikus belső egységét, amellyel fő mondanivalójára a párt és a tömegek egységére, a tömeg erejére hívja fel a figyelmet…”

„Egyenként már nem is emberek, de a közös mozdulás, az azonosság, a tömbszerű tömeggel kifejezett összefogás teszi őket mindig élő emberekké. Itt már nincs egyéniség, személyiség; közös akarat van, nem pedig egyéni szándék, és csak ez a közös az, ami életben tartja és még élővé teszi a megnyomorított embert. Ez a közösséggondolat jelenik meg másképpen és más tartalommal: az amorf forma roppant fegyelmezett, mértanilag épített belső rendjében. Így lett az épületdekoráció témája a munkás-paraszt-értelmiség összefogása: nem egyének halmaza, hanem maga az összefogás”

Azt hiszem, ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Arról nem is beszélve, hogy:

„A testek kubisztikus traktálásának szigorú raszterét az attribútumok nem oldják, csak differenciálják az egyébként sematikus, szinte egyveretű figurákat…”

A hatvanas évek építőipari állami beruházásai keretében nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a kortárs művészetek szemléletformáló hatásával is megerősítsék a képviselt világnézetet. Ez egy pártház esetében különösen fontos volt. A frissen átadott épületben számos a…

A rendszerváltás időszakában a pártállam folyamatos gyengülése mellett megalakulhattak egyéb politikai szervezetek és pártok is. A Columbus utcai épületben más pártok is iroda-helységeket kaptak a nyolcvanas évek végétől. Ezzel párhuzamosan a rendkívül sikeres Záborszky József igazgató irányította XIV. kerületi Állami Zeneiskola vezetésében megszületett a döntés arról, hogy középszintű, „konzervatóriumi” képzés indítására lenne igény. Az iskola alapítására 1989-ben kaptunk engedélyt.

Az 1990-ben megalakult, szabadon választott parlamentben Tóth Sándor képviselő mondott nagyhatású beszédet annak érdekében, hogy az állampárt zuglói székháza a zeneoktatásnak otthont adva kezdhessen új periódust életében. Az épületet iskolánk megkapta, de még hosszabb folyamat volt, amíg a „pártházban” működő politikai szervezetek mindegyike új helyet talált magának. Ebben nagy segítségünkre volt a legendás Pongrácz Péter is.

Ekkor megkezdődött az épület részleges felújítása, ami akkor nem állt többől, mint némi festés, karbantartás, illetve néhány kisebb átalakítás az oktatás céljainak figyelembevételével. Ezzel egy időben megkezdődött az iskola új szárnyának és koncerttermének tervezése is. A bővítés terveit Károlyi István építész készítette. Az új szárnyban helyet kapott az iskola „többcélú” terme, amely tornaterem és hangversenyterem funkciókat töltötte be. Ezen kívül zenetermek, öltözők, könyvtár, szertár, illetve gondnoki lakás kaptak helyet. A terv készítésekor külön gondunk volt a szárnyait bontogató különleges tanszakunk, a hangkultúra szak majdani technikai igényére is, így a koncertterem tervezésekor kiemelt figyelmet kapott az ahhoz csatlakozó oktató-stúdió kialakítása. A tervek 1993 folyamán elkészültek és a kivitelezési versenyfelhívást is közzétette a kerületi Önkormányzat.

1994 januárjában költöztünk végre a Columbus utcába. Az épület újraavatásán részt vett Dr. Boross Péter, Magyarország akkori miniszterelnöke is, aki beszédében kiemelte annak jelentőségét, hogy milyen szimbolikus súlya van annak, hogy a kommunista múlt egyik helyszínén az ifjúság művészeti nevelése folyhat a jövőben.

A bővítés munkái a beköltözést követően hamarosan megkezdődtek és 1995-ben átadásra került új épületszárnyunk. A régi szárny részleges felújítása és az új szárny építési beruházása összesen mintegy 200 Millió Forintba került.

Az iskola koncertterme 2000-ben átadott orgonájával nyerte el mai véglegesnek tekinthető formáját.

Eközben a földszinti aulában a már megsemmisült sgraffito helyén Szkok Iván festőművész az iskola és zenei együttesei iránti rajongása jeléül, tiszteletdíj nélkül elkészítette aulánkat ma is díszítő freskóját „Legyen a zene mindenkié” címmel. A freskón a magyar zene történelmi személyiségein (Liszt, Bartók, Kodály, Erkel, stb.) kívül az iskola életében meghatározó szerepet játszó személyek (Záborszky József, Ferencsik János, stb.) is megjelennek.

A festmény első vázlata:

…és elkészült változata az iskola aulájában:

A rendszerváltás időszakában a pártállam folyamatos gyengülése mellett megalakulhattak egyéb politikai szervezetek és pártok is. A Columbus utcai épületben más pártok is iroda-helységeket kaptak a nyolcvanas évek végétől. Ezzel párhuzamosan a rendkívül sikeres Záborszky József…

Amikor 1994-ben beköltöztünk a Columbus utcai épületbe, a szakgimnázium hallgatóinak létszáma mintegy 110-120 fő körül mozgott. Kb. tíz évvel későbbre elérte a 200-at és folyamatosan emelkedett. Nyilvánvaló volt, hogy épületünk zsúfoltsága nem fog csökkenni. Záborszky Kálmán címzetes igazgató és közöttem rendszeresen felmerült az iskola jövője, fejlődése és fejlesztése témaként. 2012-re több lendületes, néha futurisztikus ötletet követően kialakult egy elképzelés arról, milyen bővítési program lenne reálisan megvalósítható. A koncepció-tervek elkészítésére felkértük Csernyus Lőrinc építészt, aki pár nap alatt megrajzolta a jövőbéli iskolánk kontúrjait:

Terveinkhez sikerült megnyernünk 2013 elején a Miniszterelnökség támogatását, de Zugló akkori vezetése is határozott ígéretet tett arra, hogy saját beruházásban meg fogja valósítani az iskola bővítését. Akkori hírek szerint erre Zuglónak meg lettek volna a tartalékai és 2014-ben egy másik iskola bővítését követően 2015 folyamán a mi iskolánkra került volna a sor. 2014-ben az önkormányzati választásokon Zugló lakossága másik polgármesternek és más összetételű képviselő-testületnek szavazott bizalmat. A változást követően Zugló anyagi lehetőségeivel kapcsolatban éppen ellentétes híreket kaptunk, így nemcsak a mi iskolánk, de társ-intézményünk beruházására sem került sor önkormányzati forrásból. A terveink úgy tűnt, ekkor vakvágányra kerültek.

Amikor 1994-ben beköltöztünk a Columbus utcai épületbe, a szakgimnázium hallgatóinak létszáma mintegy 110-120 fő körül mozgott. Kb. tíz évvel későbbre elérte a 200-at és folyamatosan emelkedett. Nyilvánvaló volt, hogy épületünk zsúfoltsága nem fog csökkenni. Záborszky…

Csernyus Lőrinc 1961-ben született Budapesten. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg édesapámmal és építészetével egy többé-kevésbé illegálisan szervezett kollégiumi előadáson és fórumon. Saját megfogalmazása szerint ekkor vált számára véglegessé, hogy valóban építész szeretne lenni. Ezt követően részt vett Makovecz „Viesgrádi táborain” majd csatlakozott mestere irodájához, a Makonához. A későbbiekben megalapította saját építész-irodáját, de a mai napig hű maradt az organikus építészet szellemiségéhez és haláláig kitartó munkatársa maradt mesterének. 2011 óta a Makovecz Imre Alapítvány Kuratóriumának tagja. Munkásságát 2014-ben Ybl díjjal, 2022-ben Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. Számos városban és településen tevékenykedett főépítészeként, többek között Makón és Csengerben.

Iskolánk építésekor nyilván az általa képviselt építészeti szellemiség is jelentős szempont volt, de az is nagyon fontos volt, hogy számos oktatási intézmény tervezésével jelentős tapasztalata volt ezen a téren is:

Óbudai Waldorf Iskola

a Makói Általános Iskola

a Csengeri – azóta Makovecz Imre nevét viselő – Általános Iskola

Számtalan családi házat is tervezett de jelentős középületi munkái között tartjuk számon pl. a Herendi Porcelán Manufaktúra bejárati épületét,

a Bonyhádi Városházát,

de manapság leginkább a Dubaji 2021-es Világkiállítás nagy sikerű magyar pavilonja kapcsán került a közérdeklődés fókuszába:

Csernyus Lőrinc 1961-ben született Budapesten. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg édesapámmal és építészetével egy többé-kevésbé illegálisan szervezett kollégiumi előadáson és fórumon. Saját megfogalmazása szerint ekkor vált számára véglegessé, hogy valóban építész szeretne lenni. Ezt követően…

A 2014-es, új összetételű zuglói vezetés elődjei ígéretéből annyit tudott teljesíteni, hogy az engedélyezési terveket megrendeli. Sajnos azonban kiírtak egy meghívásos pályázatot úgy, hogy arról mi nem értesültünk és a vázlatterveket készítő építészünket sem hívták meg. Mivel a nyertes iroda semmilyen referenciával nem rendelkezett, így – talán érthető – fenntartásokkal fogadtuk az eredményt. Aggályainkat Polgármester úrnak jelezve azokkal ő is egyet értett és az eredményt megsemmisítette. Új kiírásra viszont már nem került sor.

2017-ben kormányzati döntés született az iskolai énektanítás és kórusélet erősítéséről, amelyet a közbeszédben a „mindennapos éneklés” programjaként emlegettek. Ennek támogatására három úgynevezett referencia-intézmény fejlesztéséről született határozat. Ebbe a körbe sikerült bekerülnie iskolánknak is, így megkezdődtek az előkészületek arra vonatkozóan, hogy ezeknek az iskoláknak milyen infrastrukturális fejlesztésre lenne szükségük ahhoz, hogy a fenti feladatot sikeres elláthassák. 

2018-ban a parlamenti választásokat követően az Emmi vezetése jelentős mértékben átalakult, a megindított programnak nem lett új gazdája, félő volt, hogy ismét a startvonalra kerül ügyünk. Szerencsére azonban mégis sikerült „kihalászni a süllyesztőből” a jobb sorsra érdemes programot és így 2018 decemberében kormányhatározat született a fenti három intézmény bővítésének, illetve építkezésének szándékáról, sőt a tervezési munkák megkezdéséhez már forrás is rendelkezésre állt.

Ezen a ponton újabb nem várt akadályokba ütköztünk: Szembesültünk azzal a ténnyel, hogy hatvanas években (az első bejegyzésemben részletezett) telek-megoldást egészen odáig nem törvényesítették, így papíron iskolánk továbbra is két telken, valamint egy úttest közepén állt a telekkönyvi bejegyzések szerint, így a tervezés hivatalos megindítása előtt ennek rendezése is szükséges volt. Ezen kívül ekkor értesültünk arról is, hogy a homlokzatunkon látható dombormű miatt nem sokkal korábban az Önkormányzat helyi városképi védelem alá helyezte az iskolánk teljes utcai homlokzatát, változtatási tilalommal.

Szerencsére Zugló Polgármestere egyetértett azzal, hogy ennek a helyi védelemnek a fenntartása nem indokolt, így kérésemre kezdeményezte védelem megszüntetésének napirendre vételét. Ehhez szekértői támogatásra is szükség volt. Látva, hogy ez a szakvélemény belátható időn belül nem fog elkészülni, ezért hogy e miatt további késedelmet ne szenvedjünk, magam kerestem szakértőt és kértem fel ennek megírására. A szakvélemény elkészült áprilisra, így a következő – júniusi – képviselőtestületi ülésen megszületett a döntés a védelem megszüntetéséről. A szakvélemény kétségkívül megállapította, hogy a védelem fenntartása nem indokolt, de jelentős művészeti és kortörténeti értékére tekintettel a szobor megőrzését és más helyszínen való felállítását javasolta – ami későbbiekben még jelentős nehézségeket okozott, de a tervezés elől elhárult minden akadály.

A tervezési munkák jelentős volumene miatt viszont tervezési közbeszerzést kellett kiírjon a Tankerületi Központ, ami azt az izgalmat mindenképpen hordozta, hogy vajon az általam az első vázlatokra felkért építész meg fogja-e nyerni a közbeszerzést. Végül többek között jelentős iskolaépítési referenciáinak köszönhetően Csernyus Lőrinc nyerte el a megbízást és 2019 januárjában szerződés köttetett a teljes tervdokumentáció (engedélyezési és kiviteli tervek) elkészítésére. A részletes tervek kidolgozása előtt sokszor átbeszéltük a szükséges fejlesztési programot és meglátogattunk több hasonló fejlesztésen átesett intézményt, többek között a Zeneakadémia Wesselényi utcai épületét is. Ez utóbbi többszintes, de légterében egybenyíló közösségi tere ihlette meg építészünket a belső udvarunk beépítésére, amely tervvel jelentősen átlépte a szerződésben vállalt feladatainak mértékét.

 Az engedélyezési tervek hamar elkészültek, de azok elbírálása jelentősen elhúzódott. Kifejezetten a városkép-védelmi szempontok miatt többször újra át kellett dolgozni a homlokzati terveket, mert – mint a zsűriben elhangzott: – az építész elképzelései „tiszteletlenül bántak az eredeti épülettel”.

Az első, még csak „belső használatra készült” engedélyezési változat:

Az engedélyezésre benyújtott kiforrott változat, amely homlokzati díszeivel egyszerre a zongorák  és a trombiták vonalait kívánta követni, de „tiszteletlensége” miatt nem maradhatott meg:

…és végül az engedélyezett, végleges látvány, amely most ebben a formában valósul meg (kivéve a látványterven még látható, de azóta sajnos jobblétre szenderült autómat…)

A 2014-es, új összetételű zuglói vezetés elődjei ígéretéből annyit tudott teljesíteni, hogy az engedélyezési terveket megrendeli. Sajnos azonban kiírtak egy meghívásos pályázatot úgy, hogy arról mi nem értesültünk és a vázlatterveket készítő építészünket sem hívták…

Aki egy kevéssé is követte az elmúlt hetek eseményeit, az pontosan tudja, hogy Nyugat-Berlin 1948 ellátása a blokád alatt semmi volt ahhoz a logisztikai bravúrhoz képest, amit mi vittünk végbe március 21-től! Attól a hétfőtől ugyanis egy hétre igazgatói szünetet rendeltem el és 28-án, hétfőn órarend szerint folytattuk a tanítást az Egressy úton. Ehhez kellett egy kivételesen jó szállító csapat, egy lelkiismeretes hangszerszállító  vállalkozó, sok lelkes kolléga, szülő és rengeteg fáradhatatlan tanulónk. Az összefogás, az összehangolt, fegyelmezett munka, a lelkesedés ismét csodára volt képes.

A kitűzött célt teljesítettük: A munkaterületet átadtuk a beruházónak a vállalt határidőre, így a kivitelezési szerződés hatályba lépett.

Épületünk a pakolás során több meglepetést is tartogatott számunkra. Például, a Kisterem szellőző-csatornájában találtunk pár faládát, amelyet hatvan év pora takarhatott, de az aula kerámia-falának egyedi, kézműves csempéinek tartalékát ismertük fel benne:

Így eldőlt a kerámiafal sorsa: marad. A sérült csempéket kicseréljük.

Nekem megható volt azzal szembesülni, hogy a tető összeszorított foggal kitartott, amíg bent voltunk a házban, de amint elköltöztünk és megjött az első eső, feladta az egyenlőtlen küzdelmet az idővel szemben és eláztatta a hangkultúra szertárat és a Járdányi termet.

Aztán csütörtökön eljött a nagy nap: az első beruházási kooperáció a Columbus utcában. Jelen volt minden érintett: tulajdonos, üzemeltető, beruházó, kivitelező, stb. Átadtam az épület kulcsait, a portára beült egy vagyonőr, hivatalosan megnyílt az „építési napló” és az iskola területe hivatalosan is munkaterületté vált. „Illetéktelennek belépni tilos!”

Mostantól minden csütörtökön lesz ilyen kooperáció, amelyről itt fogok tudósítani. Mivel a következő alkalom Nagycsütörtök ezért azon a héten nem találkozunk, de két hét múlva igen. Ez az egy hét éppen jó lesz arra, hogy az előkészületek utolsó fejezetével jelentkezzek!

Aki egy kevéssé is követte az elmúlt hetek eseményeit, az pontosan tudja, hogy Nyugat-Berlin 1948 ellátása a blokád alatt semmi volt ahhoz a logisztikai bravúrhoz képest, amit mi vittünk végbe március 21-től! Attól a hétfőtől…

Építészeink szerződésükben vállalt határidőre leszállították mind az engedélyezési, mind a kiviteli terveket. Itt ki kell emelnem Csernyus Lőrinc, vezető építész mögött álló tervezőirodát – Fülöp Tibor és az Alfaterv 2000 Kft, –  akik a tervek feldolgozásában és a szakági tervek (elektromosság, gépészet, akusztika, stb.) elkészítésének koordinációjában hatalmas munkát végeztek.

Eközben jelentős erőfeszítéseket kellett tennem diplomáciai terepen annak érdekében, hogy a Kormányhatározatban szereplő három intézet beruházását ne egy csomagban kívánja kezelni a továbbiakban a támogató, hanem egyenként. Ez azért volt fontos, mert a mi tervezési folyamatunk a másik kettőhöz képest fénysebességel haladt. (Nem tudok róla, hogy a mai napig bármilyen jelentős előrelépés történt volna a másik két iskolában, sajnos) Vagyis ha egyben kezelték volna ezeket, az ránk nézve további jelentős késedelmet jelentett volna. Miután sikerrel szétválasztották a három beruházást, a miénk belépett a kivitelezési közbeszerzés fázisába.

Tudni érdemes, hogy az elmúlt években az állami finanszírozással megvalósuló beruházásokat 700 Millió Forint felett már egy állami szervezet, a Beruházási Ügynökség végzi, elkerülendő a szaktudás és tapasztalat híján a támogatottak botladozását a közbeszerzés és műszaki ellenőrzés ingoványában. Az elkészült tervcsomagot a megrendelő Tankerületi Központ így átadta az Ügynökségnek, akik azokat rendkívül részletesen átnézve még hosszan kínozták pontosításokkal és hiánypótlásokkal a tervezőket.

Ezzel párhuzamosan egy háromoldalú megállapodást volt szükséges aláírni a tulajdonos Önkormányzat, a működtető Tankerület és a Beruházási Ügynökség között. Józan ésszel ez formalitásnak tűnt, de végül ez bizonyult az előkészítés egyik legnehezebben teljesíthető epizódjának. Így a világhálón kevesebb részletet osztanék meg, beszéltem ezekről értekezleteken eleget, a lényeg: több, mint másfél évig tartott ezt a szerződést aláírni. A legnagyobb nehézséget látszólag az okozta, hogy a sokat emlegetett dombormű sorsa mi legyen. A tulajdonos Önkormányzat tudni kívánta a dombormű jövőbeli sorsát és pl. a Memento Park befogadó nyilatkozata nem volt elég megnyugtató számukra, mivel csak tárolni tudták volna, felállítani nem. Végül azzal a kompromisszummal hárult el az akadály, hogy a kivitelező a szobrot leemelését követően az építkezés idejére tárolni fogja, így az Önkormányzatnak további egy éve lesz sorsáról dönteni.

A közbeszerzés ún. feltételes közbeszerzésként eredményesen zárult. A feltételes közbeszerzés lényege az, hogy a nyertes ajánlattevő árajánlata alapján kormány-előterjesztés készül és amint az ajánlatnak megfelelő összegű támogatásról kormánydöntés születik, szerződést kötnek az ajánlattevővel.

Míg a háromoldalú megállapodáshoz másfél év kellett, a Kormánydöntés napokon belül megszületett. Indulhatott volna már akár az ősszel a munka, de még nem volt hová mennünk…

Már kora tavasszal a Tankerületi Központtal elkezdtünk ideiglenes megoldást keresni. Nem fogok minden felmerült változatról részletesen beszámolni, de valóban nagyon sok változatot megvizsgáltunk. Sokáig tartotta magát egy olyan változat, amelyben egy egykori óvoda és két közeli általános iskola bevonásával – három helyszínen – folyt volna a konzi munkája, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ilyen megoldás súlyos sebeket ejtene oktatásunkon.

Felmerültek ennél ígéretesebb változatok is, tárgyaltunk a Fővárossal és más kerületekkel, de fogalmazzunk finoman: a közeli választás és a nagypolitika nem könnyítette meg a helyzetünket.

Bár nagyon szerettem volna távol maradni a politikai felhangoktól, de ezt végül mégsem kerülhettük el teljesen, amikor az Egressy úti egykori iskolaépület megüresedéséről értesültünk.

Az épület körül kialakult helyi csörte hangneméről pl. az alábbi két cikk sokat elárul:

https://mandiner.hu/cikk/20211110_lmbtq_genderlobbi_baloldal_zuglo

https://mandiner.hu/cikk/20211123_gender_zuglo

Politikai felhangok nélkül tehát nem úsztuk meg, de végül csak megszületett a pozitív döntés: Beköltözhettünk az Egressy-be. Bár a Tankerület hatalmas anyagi áldozatot vállalt a bérleti díj elfogadásával, helyzetünk megoldódott. Április elsejére elhagytuk a Columbus utcát, átadtuk a Beruházási Ügynökségnek és gyakorlatban is megkezdődhet a munka. Nagy menet volt!

Építészeink szerződésükben vállalt határidőre leszállították mind az engedélyezési, mind a kiviteli terveket. Itt ki kell emelnem Csernyus Lőrinc, vezető építész mögött álló tervezőirodát – Fülöp Tibor és az Alfaterv 2000 Kft, –  akik a tervek…