A rendszerváltás időszakában a pártállam folyamatos gyengülése mellett megalakulhattak egyéb politikai szervezetek és pártok is. A Columbus utcai épületben más pártok is iroda-helységeket kaptak a nyolcvanas évek végétől. Ezzel párhuzamosan a rendkívül sikeres Záborszky József igazgató irányította XIV. kerületi Állami Zeneiskola vezetésében megszületett a döntés arról, hogy középszintű, „konzervatóriumi” képzés indítására lenne igény. Az iskola alapítására 1989-ben kaptunk engedélyt.

Az 1990-ben megalakult, szabadon választott parlamentben Tóth Sándor képviselő mondott nagyhatású beszédet annak érdekében, hogy az állampárt zuglói székháza a zeneoktatásnak otthont adva kezdhessen új periódust életében. Az épületet iskolánk megkapta, de még hosszabb folyamat volt, amíg a „pártházban” működő politikai szervezetek mindegyike új helyet talált magának. Ebben nagy segítségünkre volt a legendás Pongrácz Péter is.

Ekkor megkezdődött az épület részleges felújítása, ami akkor nem állt többől, mint némi festés, karbantartás, illetve néhány kisebb átalakítás az oktatás céljainak figyelembevételével. Ezzel egy időben megkezdődött az iskola új szárnyának és koncerttermének tervezése is. A bővítés terveit Károlyi István építész készítette. Az új szárnyban helyet kapott az iskola „többcélú” terme, amely tornaterem és hangversenyterem funkciókat töltötte be. Ezen kívül zenetermek, öltözők, könyvtár, szertár, illetve gondnoki lakás kaptak helyet. A terv készítésekor külön gondunk volt a szárnyait bontogató különleges tanszakunk, a hangkultúra szak majdani technikai igényére is, így a koncertterem tervezésekor kiemelt figyelmet kapott az ahhoz csatlakozó oktató-stúdió kialakítása. A tervek 1993 folyamán elkészültek és a kivitelezési versenyfelhívást is közzétette a kerületi Önkormányzat.

1994 januárjában költöztünk végre a Columbus utcába. Az épület újraavatásán részt vett Dr. Boross Péter, Magyarország akkori miniszterelnöke is, aki beszédében kiemelte annak jelentőségét, hogy milyen szimbolikus súlya van annak, hogy a kommunista múlt egyik helyszínén az ifjúság művészeti nevelése folyhat a jövőben.

A bővítés munkái a beköltözést követően hamarosan megkezdődtek és 1995-ben átadásra került új épületszárnyunk. A régi szárny részleges felújítása és az új szárny építési beruházása összesen mintegy 200 Millió Forintba került.

Az iskola koncertterme 2000-ben átadott orgonájával nyerte el mai véglegesnek tekinthető formáját.

Eközben a földszinti aulában a már megsemmisült sgraffito helyén Szkok Iván festőművész az iskola és zenei együttesei iránti rajongása jeléül, tiszteletdíj nélkül elkészítette aulánkat ma is díszítő freskóját „Legyen a zene mindenkié” címmel. A freskón a magyar zene történelmi személyiségein (Liszt, Bartók, Kodály, Erkel, stb.) kívül az iskola életében meghatározó szerepet játszó személyek (Záborszky József, Ferencsik János, stb.) is megjelennek.

A festmény első vázlata:

…és elkészült változata az iskola aulájában: