1999-ben születtem Szolnokon, és ebben a városban töltöttem középiskolás éveimet is. A nyelvek és az irodalom iránti szeretetem már egészen korán megmutatkozott, ezért nem is volt kérdés, hogy ebben az irányban folytatom tovább tanulmányaimat. 2025-ben szereztem mesterdiplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, angol-magyar szakon, így a pályakezdők lendületével és lelkesedésével csatlakozhattam a tantestülethez.

Angoltanárként fontosnak tartom, hogy a diákok a kötelezően elsajátítandó nyelvtani szabályok mellett örömmel és magabiztosan használják a nyelvet. Ennek érdekében tanóráimat leginkább a kommunikáció-központúság jellemzi, mely segíti őket abban, hogy a világra nyitott, önállóan is tanulni képes fiatalokká váljanak. Hiszem, hogy a nyelvi készségek fejlesztése akkor eredményes, ha a tanulók komfortosan érzik magukat az órákon, bátran megszólalnak és véleményt formálnak. A nyelvtanulás fontosságának további aspektusairól pedig úgy gondolom, beszéljen helyettem az alábbi idézet:

„Nekem van egy páciensem, hetvenhat éves, és most kezd el angolul tanulni. Mire megtanul, talán meg is hal. Vagy mondjuk, hogy nem hal meg egyhamar, s később – majd százéves korában – úgy hal meg, hogy tudott angolul. Érdemes volt? Vagy érdemes húszéves korunkban elkezdeni akármit? Igenis érdemes: valahogy csak el kell tölteni az időt.”

(Kosztolányi Dezső)